Versenyben maradni

A munkaerőhiány és az azzal járó bérnyomás mára az egyik vezető témája lett a gazdasági sajtónak, sőt a gazdaságpolitika ingerküszöbét is átlépte (lásd a kormány járulékcsökkentő terveit). Az augusztus havi Mars-hasábban kicsit mélyebbre ásunk abban, hogy hogyan érinti a magyar tulajdonosú KKV-kat (i) a strukturális munkanélküliség, (ii) a kivándorlás és (iii) a munkaerőpiacra való nehéz visszatérés hármasa, vagyis az ezek nyomán fellépő növekvő bérnyomás. Nem makroökonómiai és gazdaságpolitikai összefüggésekre koncentrálunk, hanem a magyar KKV-k szemszögéből keresünk megoldási lehetőségeket. Ezek támogatására három irányt is felvetünk a cégvezetők számára, ahol mindegyik irány komoly tulajdonosi, cégvezetői döntés meghozatalát igényelheti.

Tények

• A Nemzeti foglalkoztatási szolgálat adatai szerint 2016 júliusában 291,9 ezer álláskereső volt hazánkban, és több mint 66,9 ezer betöltetlen álláshelyet jelentettek be hivatalosan. (Nemzeti foglalkoztatási Szolgálat, Az NFSZ adatainak összefoglaló táblázata, 2016. július)

• A versenyszférában az elmúlt egy évben 6,9%-kal növekedtek az átlagkeresetek, így az átlagos nettó fizetés júniusban 183,1 ezer forint, a közszférában a közmunkásokat leszámítva 12,1%-os növekedés volt és az átlagos hazavitt összeg már majdnem eléri a versenyszféra szintjét (178,3 ezer forint). Eltérő azonban a béremelkedés mértéke nemzetgazdaság különböző szektoraiban. Míg a június júliusi időszakban a szállítás, raktározás nettó fizetései például 5,15%-kal növekedtek az előző év azonos időszakához képest, addig a humán egészségügyi ellátásban dolgozók ugyanezen időtávon 8,27%-os béremelkedést könyvelhettek el. (Forrás: KSH).

A vállalkozásokat szorító bérnyomás legfőbb okai

Valamennyi országban normális, hogy a lakosság néhány százaléka épp állást keres, gondoljunk csak a pályakezdőkre, az állást váltókra, vagy akiknek megszűnik a munkahelye. Magyarországon azonban nemcsak arról beszélhetünk, hogy ennél a természetes szintnél többen keresnek állást, hanem arról is, hogy a cégek mindemellett számos szegmensben nem találnak megfelelő munkaerőt. Az említett 100 ezer bejelentett betöltetlen álláshely az aktív (dolgozó) népesség 2,4%-a és feltételezhetően nem minden cég regisztrálja be a betöltetlen pozícióit. Tekintsük át a kínálatot meghaladó munkaerő kereslet legfőbb okait:

Strukturális munkanélküliség: Magyarországon 2015-ben 4,2 millió foglalkoztatottat számlált a KSH a 15-74 évesek között, munkanélküliként van regisztrálva 307,8 ezer ember, valamint a gazdaságilag nem aktívak között van 67 ezer passzív munkanélküli, így az állásban nem lévők közül legalább 375 ezer ember szeretne dolgozni. Már közismert, hogy a magas szakértelmet igénylő IT és egészségügyi terültektől kezdve a szolgáltatásokon keresztül egészen az agrárium területéig munkaerőhiány van. A strukturális munkanélküliség okán a kereslet és a kínálat földrajzi, vagy a különböző képzettségbeli elvárások miatt nem tud egymásra találni, vagyis nem ott és nem olyan munkaerőre van szükség, ami jelenleg elérhető.

Kivándorlás: A KSH „helyzetkép a magyarországi elvándorlásról” című írása alapján 350 000 ember hagyta el Magyarországot 1998 óta és él legalább egy éve külföldön. Iskolai végzettségüket tekintve ezek az emberek az átlagnál messze magasabb arányban felsőfokú végzettségűek (32% míg a magyar átlag 18%) és az országos 24%-hoz képest csupán 6%-uk 8 általános, vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségű. Olyan, földrajzi értelemben is mobil, az átlagosnál jobban képzett szakemberek hagyták el Magyarországot akik a külföldi munkaerőpiacon is megállják a helyüket. Természetesen számos oka lehet a kivándorlásnak, de feltételezhetően a legfontosabb a bérek különbsége. Bár a hazai béremelkedés valamelyest csökkenti a kivándorlás motivációit, véleményünk szerint messze van még az a magyar átlagos bérszínvonal, ahol a kivándorlás megállna vagy akár visszavándorlás indulna.

Munkaerőpiacra való visszatérés: számos olyan munkaképes korú ember van hazánkban, akinek hosszú ideje nem volt a statisztikák szerint állása. Akik huzamosabb ideig nem dolgoznak, sokkal kisebb valószínűséggel tudnak visszatérni a munkaerőpiacra, a közmunkaprogramban dolgozóknál például a visszatérési arány 11-13% (Forrás: Piac és Profit, Marad a támogatás, de jön a fizetés is – ez a kiút a közmunkából?, 2016.02.01.). A kis arányú munkaerő piaci visszatérésnek nem csak az az oka, hogy az állástalannak kialakulnak kisebb alkalmi munkái, vagy egyszerűen elszokik a kötöttségektől, hanem azért is, mert a munkáltatók is inkább előnyben részesítenek olyan embert, aki kevesebb ideje keres állást.

A béremelés következményei

Amennyiben a fenti okokból kifolyólag a cégek hosszú ideig nem tudják betölteni az üres pozícióikat, béremelésre fognak kényszerülni. Amennyiben egy gazdaságban több szektorban, számos cég együttesen emeli a juttatásokat, akkor mindenkinek reagálnia kell. Mivel a szolgáltatások és termékek helyettesíthetősége más (szolgáltatásokat korlátozottan lehet csak exportálni), ezért a szolgáltató és a termelő cégek máshogy fognak reagálni a munkaerő árának növekedésére. A szolgáltató szektorban a szolgáltatások ára alapvetően növekedni tud, míg a gyártó cégek esetén kisebb a mozgástér az áremelésekre, így jó eséllyel a cégek jövedelmezősége fog romlani. Nemzetgazdasági szinten ez azért kiemelt probléma, mert a magyar exportszerkezetben nagy súllyal szerepelnek az alacsony hozzáadott értékű termékek, amelyek esetén kisebb költségváltozás esetén is nagyot romlik az adott cég relatív versenyképessége.

Hogyan érdemes lavírozni a kényszerpálya elkerülése érdekében?

Maradva a termelővállalatoknál és feltételezve, hogy a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások két inputot használnak a tőkét és a munkát, úgy tekintünk a béremelési kényszer problémájára, hogy a cégeknek az egyik költségfajta emelkedésével kell számolnia. Ekkor alapvetően három fő irány mentén érdemes navigálni a céget a tulajdonosi érték maximalizálásának érdekében:

1. A költségek növekedését ellensúlyozni lehet olyan beruházásokkal, amelyekkel a munkaerő hatékonysága nő. Ez azt jelenti, hogy a cégek több tőkét és kevesebb munkaerőt használnak ugyanannyi végtermék előállításához. Ez nem csak a bérnövekedések miatti többletköltség ellensúlyozására megfelelő eszköz, hanem esetlegesen betöltetlen pozíciókat is ki lehet vele váltani, vagy a beruházás hatására felszabaduló embereket átcsoportosítani a hiánypozíciókba. A beruházási aktivitás növekedését a kedvező kamatkörnyezet és az egyre alacsonyabb kamatú növekedési hitelprogramok is ösztönözhetnék, de pozitív fogyasztási és növekedési kilátások is hajthatnák, ám a vállalkozók magánberuházásainak szintje az MNB jelentései alapján mégis csökken, melynek hátterében a külső piacokra termelő vállalatok aktivitásának visszaesése állhat. (Az MNB stabilitási jelentése szerint a vállalati beruházások szintje 2016 IV. negyedévében az előző negyedévhez hasonlóan mérséklődött)
2. A cégek tudnak egy sokszor rejtetten maradó tartalékhoz is fordulni – akár a beruházások növelése mellett is – ez az innováció. Az innováció folyamán egy olyan termék/szolgáltatás/folyamat jön létre, amely a korábbinál kevesebb erőforrás igényel és/vagy a fogyasztói igényeket magasabb szinten elégíti ki. Természetesen ennek a rejtett tartaléknak a felszínre hozása időigényes és tudatos szervezést igénylő folyamat, rövidebb távú alkalmazkodást erre a tényezőre nem lehet alapozni.
3. A tulajdonosok a tranzakciós utat is választhatják, hiszen a hatékonyságnövelés egy alternatív módja lehet egy nagyobb társaságba való betagozódás, vagy egy másik cég felvásárlása. A tranzakción keresztül szélesebb körű ügyfélállományt lehet elérni, és a vállalatok felhalmozott tudása komoly tartalékokat tud mozgósítani. Ez azért is lehet egy racionális stratégia ebben a helyzetben, mert Magyarország vonzerejének növekedése és a kedvező kamatkörnyezet is támogatja most a befektetői aktivitás növekedését. Nagyobb stratégiai befektetőnek történő értékesítésre az elmúlt hónapban jó példa a Fornetti, vagy a Forest Papír értékesítése, de erősödni látjuk a tőkeerős magyar középvállalatok akvizíciós étvágyát is. A növekvő bérnyomás a kevésbé tőkeerős cégek esetén pedig azt jelenti, hogy nyitottabbá válhatnak egy felvásárlási ajánlatra. Ezeket a folyamatokat úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy a piaci konszolidációs folyamatok felgyorsulását várjuk.

Konklúzió
Magyarországon minden kétséget kizáróan széles körben van erős bérnyomás a vállalkozásokon. Mindamellett, hogy az elmúlt hónapokban is számos cég jelentette be, hogy megemeli dolgozói bért, további emelésekre lehet számítani. Általában a legtöbb kis- és középvállalkozásnál igen jelentős költségelem a bér, de még ha egy-egy termelő cégnél nem is ez a legnagyobb költség, az erős versenyhelyzet okán akkor is korrigálnia kell a kormányon a tulajdonosoknak a cégérték megőrzése érdekében. Mint kifejtettük három fő irány rajzolható ki a magyar KKV-k tulajdonosai előtt az ország jelen gazdasági-versenyképességi sajátosságai mellett. (i) A munkaerő hatékonyság növekedést elősegítő beruházások felgyorsítása. Sok forrás elérhető és a makrogazdasági környezet is támogató, a magánberuházások szintje mégis alacsony, ám lassan mégis növekedés várható. (ii) A termékek/szolgáltatások/folyamatok innovációja is nagyon jelentős tartalékokat tud mozgósítani egy szervezetben, ám ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni, hanem egy lassú, hosszabb távú folyamat. (iii) A cég eladásának, vagy a versenytársak felvásárlásának útját is egyre több magyar vállalattulajdonos választja, hiszen a makrogazdasági környezet, és az ország megítélése is kedvező a jövőben. Úgy tűnik, a tranzakciós út egyre jobban működő alternatíva a magyar vállalatok számára és a jövőben a piaci konszolidáció típusú tranzakciók számának növekedésére is számíthatunk.

Jászkuti Bertalan
Karli Péter

Ügyvezetők